A tanulásról...

Lássuk csak. Eme szent órában még nagyban a töri fölé görnyedve kéne magolnom de valahogy nem megy. Mily meglepő. Mintha valaha is ment volna. Sose tudtam magolni, sose értettem mire való, hogy miért jó az. Ha valamire azt mondják később még hasznát veszem, megpróbálom megtanulni, megérteni, de nem magolni... Ami meg egyszer számomra tök felesleges arról ne akarják már elhitetni velem hogy legalább annyi időt ha nem többet kéne vele foglalkoznom mint azt egyébként teszem. Elismerem, tényleg gyerekes és lusta szöveg mikor a gyerek azt mondja matekórán hogy "ugyanmá, mikor fogok én az életben másodfokú egyenletet használni?" hiszen elméletileg a logikai gondolkodásunkat segíti, de mégis mikor fizikából képes azzal nyúzni az agyamat a tanár hogy karókat fog osztogatni ha valaki valamit nem tud, elég pipa leszek tekintve hogy a fizika nem érettségi tantárgy és továbbtanulási terveimben is igen csekély jelentősége van. Vajon itt most ki a gyerekes, én vagy a tanár? Persze, képzelem hogy "érettebb" olvasóim alapból rám voksoltak volna, de most komolyan, miért nyaggat ezzel mikor ő is tudhatja mennyi dolga van manapság egy 3-osnak, és szemmel láthatólag nem élvezem az órákat. Valahogy mindig oda lyukadok ki hogy kicsinyes bosszúból és sértettségből, bántja hogy az osztályban kb. egy embert érdekel a tárgya, alapból lesajnálja a törit és az irodalmat, mondván az olyan "csinált tudomány". Félnék tanár lenni. Nem, nem a diákoktól félek. Félnék hogy előbb vagy utóbb de kibuknának diákkori sérelmeim és akarva akaratlanul is újabb "bosszúállókat" nevelnék. No de ezen felesleges aggódni mert nem készülök tanárnak.:) Éljen a művészet!:D És éljenek a művészek!^^ Alkotásra és vidámságra fel!:D

Vasárnap este...

Tulajdonképpen nem tudom mit írhatnék. Azért akartam blogot kezdeni, hogy zavartalanul irogathassak azt amit csak akarok, bármit ami az eszembe jut, következmények nélkül, de félek ezt nem tehetem meg amennyiben ezt mások is olvassák és itt felmerül a kérdés akkor miért pont neten akarok naplót írni? Na pont ez az amit nem tudok. Szeretek gépelni és a blog szép rendben tudja tartani a kis bejegyzéseimet. Ha gondolod kommentelgess és a végén még kiderül hogy hasonlítunk és barátok is lehetünk!:) Hisz barátok mindenkinek kellenek nem igaz? Én is nagyon vágyom párra. Olyanokra akik kicsit meg tudják érteni milyen vagyok. Na de már megint a tervek. Most nincs kedvem előre nézni még. Persze kell azt is. Nem is olyan régen beszélgettünk erről a barátommal. Hogy mennyire fontos előre vagy épp hátra tekinteni. Nagyon kíváncsi voltam és vagyok a múltjára, hogy ő milyen volt régen és meglepett eleinte milyen keveset tudott vagy akart mesélni. Én viszont folyton a múlton merengek, a híres "mi lett volna ha" kérdéssel játszok.Vajon ha másik suliban kezdek, ha nem találkozok bizonyos emberekkel, ha jelentkezek versenyekre és ha nem mondtam volna ki bizonyos dolgokat... De ugye ez sem feltétlen a legmegfelelőbb megoldás. Annyit rágódok ezeken a dolgokon és legnagyobb részükön már nem tudok változtatni. Ahelyett hogy ilyen "felesleges" dolgokra koncentrálok összpontosíthatnék a jövőbeli terveimre, építhetném a kapcsolataimat és megpróbálhatnék minél előbbre és feljebb törni, hogy sose mondhassam azt nem tettem meg mindent a céljaimért. De ha nem gondolnék eleget a múltra már nem lennék az aki vagyok. Persze, mind folyamatosan változunk de... én szeretnék minél többet megőrizni a régi magamból. Azért olyan fontos számomra a múlt mert az alapján szelektálok, min kell változtatni és mit kell megőrizni. És mi az ami mindig segíteni fog, ami mindig megmelengeti a lelkem legyek bármilyen szomorú és bánatos vagy valaki emléke hogy sose érezzem magam egyedül. Csak remélni tudom hogy ennek a szelektálásnak köszönhetően lesz olyan aki kedvel és/vagy szeret majd. Mert hát ez egy szép cél. Szerintem...

Ja és még...

... itt szeretném megragadni az alkalmat (mivel elméletileg itt bármiről írhatok, bár elképzelhető hogy a kutya se fogja ezt elolvasni, így biztos nem kötnek bele, hogy "ez nem ide való") hogy elujjongjam örömöm 11. hónapfordulónk alkalmából!^^

Első izé

Naszóval... Munkamenetet most nem hoztam gyerekek, szóval lehet találgatni mi lesz majd itt. Mivel én vagyok a szaktanár, természetesen halvány lila gőzöm sincs miről fogunk ma beszélni. Úgyhogy kreatívkodjatok. Majd csak összehozunk valamit. Az ötleteket holnap reggelig várom az asztalomra.